Dachau

 

Ha valaki, aki egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt, vagy figyelt az iskolában, meghallva azt a nevet, hogy Dachau, rögtön a koncentrációs táborra gondol. Pedig ez a város, ma egy élhető város egy kedves várral, amely hasonlít a mi budai várunkra. Csak sokkal dimbes-dombosabb a váron belül.

A városi sétát a koncentrációs tábor utánra szerveztem, mert éreztem, hogy a láger fel fog zaklatni. Gondoltam, kell egy kis nyugalmas levezetés.

Gyalog mentem ki Dachau keleti részére, Busszal is lehetett volna menni, a 726-ossal. Az közvetlenül a tábor előtt tesz le. Azonban az emlékhelyre, a láger valamikori helyszínére vezető út is ráhangolja az embert a témára. Ha gyalogosan megyünk a tábor felé (majdnem 3 km), akkor azt az utat járhatjuk be, amelyen a foglyok haladtak, amíg nem épült meg a vasúti sín egészen be a tábor területére. Az út mentén nagy tablókon mutatják be a régi fotókat az utcákról, és arról, hogy hogyan hívták akkor, milyen fontos események fűződnek a helyhez.

Az emlékhely bejárata

Érdemes sok időt hagyni a látogatásra, mert a múzeumban sok olvasnivaló van és rengeteg fotó, valamint a terület, amit be kell járni szintén nagy. Én audioguide-ot is kértem, hogy még több információhoz jussak. 

Az audioguide-nál választhatunk angol és német között. Nem érdemes azonban a tablók számozását keresni, mert az nemigen van. Inkább a kapott térképvázlat számozását kell figyelni, és a gyaloglás idejét kell a hanganyag meghallgatására fordítani.

A láger területén a bejárat, a központi épület, a börtön és a krematórium van meg, valamint az őrtornyok. A rengeteg barakkból csak kettőt építettek újjá, amelyekben rekonstruált bútorok vannak, azaz az emeletes ágyak, amelyeken a rabok szalmazsákon aludtak. 

Azért sincs meg sok minden, mert a területet az amerikaiak a felszabadítás után még évekig használták, majd különböző üzemek működtek itt. 

A terület hátsó részében, nem messze a krematóriumtól a különböző vallású áldozatoknak emlékhelyeket alakítottak ki, ahol a vallásának megfelelően bárki csendesen imádkozhat a megkínzottakért, a meggyilkoltakért. 

Az ilyen szörnyű helyszínekre, mint ez igaz az, hogy mindenki annyit enged be az eseményekből, amennyit be tud fogadni. Ha valaki csak végigmegy a táboron, akkor nem nagyon fogja megérinteni a dolog, hiszen sok mindent lebontottak már, egy kedves fasor vezet a valamikori barakkok között, süt a nap, és sajnos, viháncoló turistát is lát az ember.  

De ha a múzeum tablóit végigolvassa (angolul és németül vannak a szövegek), megnézi a fotókat és a kiállított tárgyakat, akkor nem marad el a hatás. Hátha még el is gyalogol a krematóriumhoz, amely a láger területén kívül volt, vagy megnézi a börtönt és a kivégzések helyét…

A börtönre nekem nem maradt időm. Ennek a neten néztem utána: https://www.kz-gedenkstaette-dachau.de/en/historical-site/virtual-tour/camp-prison/

A városközpont felé sétálva már nem kellett a navigációval törődnöm, és nem az emléktablókat olvastam, megnézhettem kívültől az SS tagjainak a villáit az áldozatok emlékútján. Ma magas kerítés veszi körül ezt a területet, az egész a rohamrendőrséghez tartozik. Érthető. Vajon még épen megvolnának ezek a házak egyébként? Akarna valaki ezekben élni?