München első pillantásra

Szombaton reggel érkeztem Münchenbe, és rögtön egy városnéző sétára mentem, hogy átfogó képet kapjak  Bajorország fővárosáról, és egyúttal ötleteket gyűjtsek ahhoz, mit is nézzek meg az alatt a néhány nap alatt, amit itt fogok tölteni.

Túl sok időm nem lesz, mert a hétköznapokat a pfaffenhofeni középiskolában fogom tölteni, de maradnak az esték és három nap hétvége. Két nap a szakmai látogatás előtt, egy szombat pedig a munkahét után.

Jax-szal, az idegenvezetővel a Marienplatzon kellett találkozni fél tízkor, ami nagy bravúr volt, mert 8-kor szálltam le a buszról, ezután el kellett menni a szállásra, betenni a bőröndöt a csomagmegörző szekrénybe (ekkor még bejelentkezni a szállásra nem lehetett), és az idegen városban meg kellett keresni a találkozóhelyet. Úgy, hogy közben ne nagyon nézegessek, mert akkor elkések. Vagyis nem várnak meg. De én nagyon akartam ezt a sétát. Szeretem, ha nekem mesélnek, legyen szó egy városról vagy múzeumról. 

Jax Londonból költözött Münchenbe egy csinos bajor lány kedvéért hat évvel ezelőtt. Azóta túrákat vezet és vállalkozást indított. Mivel londoni srácról van szó, a müncheni érdekességek mellett kaptam még egy két és félórás angol nyelvleckét is. Szuper!

A képen látszik, hogy "free tour"-ról, azaz ingyenes sétáról van szó. A neten találtam. Ingyenes, abban a tekintetben, hogy nem kellett előre fizetni a vezetésért, de kérik, hogy ha tetszett a vezetés, akkor borravalóval fejezzük ki a tetszésünket. Az összegre is utalt Jax. Általában 15-20 eurót szokott kapni. 

A séta első látnivalója az 1907-ben elkészült Új Városháza volt. Azért új, mert a tér végén van a Régi városháza, amely a 20. század elejére már semmiképpen nem felelt meg a feladatának. Az épület kívülről sokkal régebbinek látszik. A 85 méteres torony tetején egy szerzetes szobra látható, amely jelképe München városának. A város a nevét is a „szerzetes” szó régi német változatából kapta.

Minden nap 11-kor harangjáték van, és a torony felső harmadán forgó figurák elevenítik fel a hadi tornákat, a bajor táncokat, és a középkori mesterek ugrálnak, köszöntik, hogy legyőzték a középkori pestisjárványokat.

A Neues Rathaus, azaz az Új Városháza egyik belső udvara. 

A Régi Városháza is a II. világháború bombázásainak esett áldozatul. Csak a tanács- és bálterme maradt meg. Az 1972-es müncheni olimpia játékok tiszteletére állították azután helyre az épületet és a tornyait. 

A következő fotón látszik, hogy mi maradt meg a Régi városházából a bombázások után. Nem is csoda, mert 71 bombatámadás érte a várost! 

A romeltakarítás után lassan újra megindult az élet, megkezdték az újjáépítést 1949 körül, majd felgyorsultak a felújítások és építkezések az 1972-es olimpiai játékok miatt. Minden épületet úgy hoztak helyre, hogy az mind réginek látszik, de persze nem kőből, hanem betonból, mert az gyorsan építhető. Kinek lenne megint több évtizede, vagy akár több évszázada felépíteni egy-egy templomot?

A Miasszonyunk templom (Frauenkirche) Németország legnagyobb csarnoktemploma. Tornyai 99 méter magasak.

Érdekes történet fűződik hozzá, hogy az építőmestere szövetkezett az ördöggel, és amikor az eljött a mesterért, a mester mindig azt mondta, hogy még nem viheti el, mert nincsenek kész az ablakai a templomnak, és a bejárattól nem messze tényleg oda állította az ördögöt, ahonnan csak a templomhajó végében lévő ablak látszik, az oldalsó ablakok nem. Azon a helyen, ahol az ördög állt, ott van a padlóba mélyedt lábnyoma. De vajon miért emberi talpnyom?

Tényleg nem látszanak az oldalsó ablakok, melyek színes üvegablakait a bombázások előtt sikerült biztonságba helyezni. 

Az egyik bevásárlóközpont, a Fünf Höfe

Hinnénk-e hogy van Michael Jackson emlékhely Münchenben? Bizony van, mégpedig annak a szállodának szomszédságában, ahol megszállt. Halála után a rajongók egy ott álló szobor talpazatára és oszlopára ragasztották fel az énekes fotóit. Azóta is hetente többször kijár ide a „szépítő bizottság” a Michael Jackson társaságtól egy-egy esős vagy viharos nap után, hogy visszaragassza a leszakadt képeket.

A szobor kapcsán mindenki csak Michael Jacksonról beszél, pedig a szobor fő alakja is zenész volt, a reneszánsz itteni zeneszerzője, Orlande de Lassus. Lehet, hogy ő is sztár volt a maga korában?